A Kereszténység igazi kezdete

1 Most rátérünk a kereszténységre. A kereszténység igazi kezdete valójában az első Salamon-templom lerombolása és a zsidók Babilonba hurcolása után kezdődött, i.e. 586-ban. Tévedés ne essék, a kereszténység a zsidóktól és a zsidókon keresztül keletkezett. Valójában ez a zsidó vallású nép két külön csoportra szakadása volt babiloni fogságuk alatt. A fő csoport a fogságban a szigorú zsidótörvény mellett maradt, míg a másik csoport feladta a szigorú törvény gyakorlatát. Ez a csoport, amely felhagyott a törvény szigorú gyakorlatával, az Új Babilon-i életük tapasztalataiból tette ezt. Megtanulták, hogy egy másfajta életmód nem volt rossz vagy gonosz, csak más és megkönnyebbülés volt számukra megszabadulni a zsidótörvény terhe alól. Ennek a másik csoportnak nem volt neve, végül Diaszpóra néven váltak ismertté, ami az Izrael földjén kívül szétszóródott zsidókat jelentette.

2 Miután a fogság véget ért, és a zsidók visszatérhettek hazájukba, sokan úgy döntöttek, hogy Babilonban maradnak és élnek. Ez a Diaszpórát alkotó nép kezdete. Babilon nagyon gazdag volt, és az ott maradt zsidók virágoztak. Végül elkezdtek kiköltözni a Római Birodalom más részeire, és tovább gyarapodtak. A zsidók fő csoportja, akik visszatértek Jeruzsálembe, egy elhagyatott földre tértek vissza, és újra kellett kezdeniük életük és templomuk újjáépítését. A küzdelmek kemények voltak a visszatérők számára. Elítélve nézték a többieket, akik nem tértek vissza, amiért elfordultak a törvényeiktől, és nem tértek vissza Izrael szülőföldjére. Zsidótársaik elítélése Babilon elítéléséhez is vezetett a zsidó próféták részéről, mivel szerintük a Babilonban megélt jobb élet miatt távolodtak el  a zsidók  a szigorú zsidótörvény gyakorlatától. Babilont olyan nevekkel illették mint a Hatalmas Titokzatos Babilon vagy A Föld  Szajháinak és Utálatosságainak az Anyja. Ezeket a próféciákat a Nefilim istenek adták a zsidó prófétáknak, Babilon bukását és pusztulását jósolva.

3 Ezek azok a próféciák, amelyeket a már előzőleg tárgyalt Jelenések könyve és Dániel könyve tartalmaz. A zsidó fajnak ez a kettészakadása ellentétes volt a Nefilim Istenek akaratával, mivel a zsidó nemzet lett volna a Tízparancsolat Törvényének új világtanítója. Annak ellenére, hogy Babilon abban a tudásban és útmutatásban élt, amelyet korábban a Nefilim Istenektől kaptak, a zsidó nemzet túlélése fontosabb volt az istenek számára, mint Babilon. A zsidó nép megosztottsága komoly problémát okozott, amellyel az isteneknek megkellett küzdeniük. Ennek a változásnak drámainak kellett lennie, így a zsidók nem hagyhatták figyelmen kívül az eredményeket. Akkor szükség volt arra, hogy az Istenek haragjukat Babilonra fordítsák, mivel ez volt az oka a zsidó nemzet szétesésének. A Nefilim istenek voltak Babilon elpusztításának a felbújtói, leckeként szánva azt a zsidóknak. Ha a hazatért zsidók elfordulnának a Nefilim istenek által nekik adott törvényektől, ők is súlyos büntetésben részesülnének, akárcsak Babilon.

4 Érdekes megfigyelni a Nefilim istenek hozzáállását az újonnan kiválasztott zsidókhoz és az istenek többi gyermekéhez. Babilon már a Nefilim istenek virágzó kultúrája volt. Most az istenek kihívták a zsidókat Egyiptomból, hogy legyenek a törvényeik tanítói. Amikor a zsidók elkezdtek elfordulni a Törvénytől, az istenek a Zsidó Templom és fogságuk lerombolására ösztönözték, Babilont használva fel a piszkos munkájuk elvégzésére. Amikor a zsidók elkezdtek a babiloni kultúra részévé válni, és nem tértek vissza hazájukba, az istenek a gyermekeik, a babilóniaiak ellen fordultak, és elpusztították őket. 

5 Nagyon világosan látható, hogy az istenek akármilyen embercsoportot kiválasztottak, azért, hogy megtartsák az irányítást az emberi faj felett. Bármilyen eszközt bevetnének az emberi faj feletti uralmuk megőrzéséhez, beleértve a saját gyermekeik ellen való fordulást és az embereket az emberek ellen történő fordítását is. Az istenek számára az emberek még mindig a gyermekeik és a rabszolgáik voltak. Úgy érezték, bármit megtehetnek velük, amit akarnak. A Nefilim istenek szemében az ember még mindig nagyon alsóbbrendű volt, nagyon alacsony tudati szinttel, és nem volt remény arra, hogy ez valaha is megváltozzon. Az ember még mindig egy érdekes játék volt, amellyel az istenek játszottak.

6 Tudd azt, hogy Babilon nem volt gonosz vagy bűnös birodalom, nem volt se többé vagy kevésbé gonosz, mint az élet ebben az országban vagy bárhol máshol a világon. Babilont a zsidó próféták gonosz nemzetnek minősítették és a Nefilim istenek akarata által lett elítélve. Babilon ártatlan szemlélő volt, amely már akkor a Nefilim istenek akarata szerint élt, és semmi köze nem volt a zsidók megosztottságához fogságuk alatt. A zsidótörvény terhétől való megszabadulás hozta létre a megosztottságot a zsidók között, létrehozva a Diaszpóra nevű csoportot. Babilon a Nefilim istenek haragja miatt pusztult el, amiatt, hogy önkudarcot vallottak a zsidó nemzet irányítása felett. Ez egy újabb példa az Istenek és az Ember közötti szeretet-gyűlölet kapcsolatra. Akár Az Istenek Gonosz Szándékának is nevezhetnénk. Az istenek kimondott akarata Babilon ellen, a Jelenések és Dániel Könyvének a próféciáiban adatott meg. A későbbi nemzedékek, mint például a mi generációnk is, akiket a Sötétség Fiai félrevezettek, vakon elfogadták ezeket a régi próféciákat modern korunk igazságának.

7 A Diaszpóraként ismert csoport az a csoport, amelyből Jézus a követőit szerezte. Ez az a csoport is, amely végül felvette a Keresztények nevet. Ez a csoport követte a zsidótörvényt a maga egyszerű formájában, minden szigorú előírás nélkül. Úgy látták, hogy a törvény még mindig jó, és egy útmutató, amely szerint élni kell.